Az egykaros csaptelepek a gyakori használat miatt előbb csak szolid nyikorogással, egyre nehezebben mozdítható a szabályozó karjukkal és csepegéssel figyelmeztetnek a gyengélkedésükre. Ha erre legyintünk, lehet, hogy később már csak betétcserével lehet az egyre jobban csepegő csap hibáját megszüntetni. Ezt nem érdemes megvárni, mert ezek a betétek csak gyártmányokon belül csereszabatosak, beszerzésük pedig sokszor nehézkes, de azért nem lehetetlen.
zért ajánlatos olyan gyártmányú csapot vásárolni, amelynek van hazai szervizelési lehetősége, mert a külföldről származó, nem túl márkás egykarosokba nem biztos, hogy sikerül új betétet vásárolnunk. A hazai gyártmányokhoz szükséges kerámiabetétek a márkaszervizeknél és a szerelési alkatrészekkel jól ellátott szerelvény szaküzletekben viszonylag könnyen beszerezhetők, sőt a márkásabb külföldi csapokba való betétek is megvásárolhatók. A típus megállapításához célszerű a kiszerelt kerámiabetétet, vagy magát a csapot is mintaként elvinni, mert az üzletben így könnyebb a belevaló betét azonosítása.
Mi tehát a teendő, ha a kedvenc egykarosunk csepeg és nehezen mozgatható? Oka a vízkő, a speciális kenőanyag kimosódása és a kerámialapok kopása. Jó esetben egy alapos tisztítással és a kenőanyag pótlásával még megszüntethetők a hibái.
A javítás előtte a szakaszoló sarokszelep természetesen lezárandó! A szabályozó kart rögzítő csavar után sem kell sokat nyomozni, az többnyire a középállást jelző kis műanyagbetét alatt rejtőzik, ám némelyik csapnál a felső takarósapka alatt található.
E csavar - rendszerint imbusz - meglazítása után már leemelhető a szabályozókar. Nem ritka, hogy a kar alatt még egy domború takarósapka is van, ami szorosan a csaptestre, vagy a csaptestbe hajtott rögzítő gyűrűre van felillesztve. Apró mozgatással ez is könnyen leemelhető a csapról, és utána már csak a kerámiabetétet a helyére rögzítő menetes gyűrű meglazításával, majd kihajtásával kiemelhetővé válik a kerámiabetét. Ez kényes művelet, a vízpumpa fogó e célra nem a legmegfelelőbb szerszám, helyette állítható pofás kulcsot célszerű használni. Ha a gyűrű szemmel láthatóan el van vízkövesedve, akkor a megütögetve próbáljuk a kulccsal megindítani, hogy a menesztőlapjai ne sérüljenek. Ha sikerült meglazítani, majd kihajtani, akkor már kiemelhető a hibás kerámiabetét.
Az egymáson elcsúszó kerámialapok kenéséhez a betétet tovább kell bontanunk. A zárólapból emeljük ki a tömítőgyűrűket, a fedelet rögzítő zárókörmöket pedig egy vékony pengéjű csavarhúzóval nyomjuk szét. A fedél alatt van a szűrőbetét és a tömítőgyűrű, és ott lapulnak a csepegést okozó kopott kerámialapok is. Ha ezeket kiemelve vízálló-, pl. szilikonos zsírt juttatunk közéjük, és megmozgatva egyenletesen eloszlatjuk a felületükön, akkor még van esélyünk rá, hogy megszűnjön majd a tömítetlenségűk, és ezáltal a csap csepegése is. Így még egy ideig elodázhatjuk a betétcserét, de nem árt, ha még most, kiszerelt állapotban, biztosítékként beszerzünk egy teljesen új kerámia betétet, amit a helyzet romlását követően már gyorsan a régi helyére szerelhetünk. Az alkatrészek visszaszerelését fordított sorrendben végezzük el, minden alkatrészt a megfelelő helyre, bezsírozva illesszünk vissza, majd a többi alkatrészt is megkenve szereljük vissza a csaptestre, azt pedig a vízvezetékre. A hálózatra csatlakoztatás után pedig remélhetően a szabályozókar újból könnyen, hangtalanul mozgatható, és a csap sem fog csepegni.
Ha próbálkozásunk mégsem járt sikerrel, akkor már csak a betétcsere, vagy rossz esetben olyan új csap vásárlásával javíthatunk a helyzeten, amelyikhez könnyű betétet vásárolni.