Vízellátás az Autonóm Házban

Napjainkban az energiakérdés áll a középpontban, ez jelenti a háztartások legnagyobb kiadási tételét. Rövidesen azonban az ivóvíz elérheti ezt a fontossági szintet. Megújuló készlet, de nem korlátlan. Fenntartható használatával a környezeti egyensúlyt tarthatjuk fenn. Pazarló használatával utódaink életét lehetetlenítjük el.
Egy a vízhasználat szempontjából is autonóm ház megvalósításával - a hálózatoktól függetlenné válva - háztartásunk gazdaságilag is fenntartható marad.

Mit tehetünk?

A "Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan" szellemében, a nagyobb összefüggéseket nem feledve, gondoljunk háztartásunkra és kertünkre; mit tehetünk mi a folyamat visszafordításáért?
Az első a víztakarékosság. A pazarlás megszüntetése az egyedi vízmérőórák felszerelésével kezdődik. Ahol ez nem történt meg, ott - például a lakótelepeken - a közös költség rovására 400 liter ivóvizet is elfürdőznek naponta. A vízmérők felszerelésével a fogyasztás egy csapásra megfeleződik. Ma egy átlagos városlakó vízfogyasztása 140 liter naponta.

A fogyasztás csökkentését több eszközzel érhetjük el:

• víztakarékos csaptelepekkel
• víztakarékos WC-kkel és piszoárokkal
• víztakarékos háztartási gépekkel
• esővíz-hasznosítással
• szürkevíz-visszaforgatással
• talajvíz-hasznosítással
• saját szennyvízkezeléssel és a tisztított szennyvíz hasznosításával.
  

Nézzük tehát sorban a teendőket

Víztakarékos csaptelepek

A víztakarékos csaptelepek közül egyre ismertebb az infraérzékelős csaptelep, mely addig engedi a vizet, ameddig kezünket a csap alá tartjuk. A másik megoldás az olajrugós csap, ami a megnyitás után lassan automatikusan visszazár, megakadályozva ezzel a csap nyitva maradását. Fontos emellett az is, hogy a csapok tökéletesen zárjanak, és könnyen működjenek, hosszú élettartammal. Ezt a kerámiabetétek biztosítják.
A víztakarékosságot szolgálják a keverő csaptelepek, melyek egy mozdulattal beállíthatóak, és tartják a hőfokot. Fontos, hogy kerüljük a névtelen, többnyire kínai csaptelepek megvásárlását, mert ezek élettartama rövid, nem áll mögöttük egy nagy tapasztalatú gyártói és műszaki fejlesztői háttér.

Víztakarékosság kétmennyiséges öblítési rendszerrel

A víztakarékos tartályokat már a kezdetekben úgy alakították ki, hogy minél takarékosabban bánjon a vízzel az öblítés során. Az öblítés-stop rendszer segítségével önmagunk szabályozhatjuk az öblítésre szánt vízmennyiséget. A 2 mennyiséges öblítési technológia forradalmasította a tartály vízfelhasználását, hiszen az akkor átlagos 12-9 literes tartályokhoz képest maximum 6 liter vízzel oldotta meg az öblítést.

Az 1 literes WC öblítés egyértelműen a közeljövőben megoldandó feladatok egyike, hiszen annak segítségével a maihoz képest 70%-os vízmegtakarítás realizálható. Ehhez azonban teljesen új technológiára van szükség.
A vizelde-öblítés ebből a szempontból már megelőzte saját korát, hiszen itt megvalósítható 1 literrel a kerámia teljesen higiénikus átöblítése. Ha magánház építésekor időben átgondoljuk a vizes helyiségek méretét és betervezzük a WC, esetleg bidé mellé a vizeldét is, újabb vízmegtakarításra adódik lehetőségünk, tovább növelve a higiéniát a vizes helyiségben.
Ahhoz, hogy az éves megtakarítás számokban kifejezhető legyen, végezzünk el egy gyors fejszámolást. Induljunk ki abból, hogy átlagosan fejenként naponta 4 alkalommal használjuk a kis (3L) és 1 alkalommal a nagy (6L) vízmennyiséget a WC öblítése során. Ez napi 18 liter 1 főre, ami 6570 litert jelent évente. Ha mindezt nem a 2 mennyiséges technológiával, hanem egy falon kívüli tartály 9 literes öblítésével hasonlítjuk össze, akkor a 2009-es víz és csatornadíjak ismeretében közel 20.900 Ft -os különbség adódik. Tehát amellett, hogy gazdaságosabban bánunk a Föld vízkészletével, a kiadásunk is jelentősen csökken.

Az egyliteres WC

A technikai fejlődés nem ismer korlátokat. Létezik már fél deciliter vízzel (!) öblítő WC, melyet elsősorban repülőgépeken használnak, és sok egyéb megoldás, de a szennyvízcsatornával ellátott épületekben az ilyen csekély vízmennyiség nem megfelelő, mert a WC tartalmát az öblítővíznek el kell szállítania az utcai csatornáig. A fejlesztések során kiderült, hogy ehhez "nagy dolog" esetén 4,5 l víz a szükséges minimum, ennél kevesebb víz esetén a szilárd anyag megáll félúton, és dugulást okoz. Ez egyértelműen meghúzza a víztakarékos WC-k teljesítményének határát. Vagy mégsem?
A nemrég kifejlesztette önműködő öblítő szifont lehetővé teszi az egyliteres öblítést is. A WC lefolyója alá szerelendő, és 5 öblítésnyi szennyvíz-mennyiséget képes tárolni, majd amikor ez a vízmennyiség összegyűlt, automatikusan leöblít, ezzel megakadályozza a dugulást.

Víztakarékos háztartási gépek

Nem közömbös az sem, mennyi vizet fogyaszt a mosógép és a mosogatógép. A forgódobos mosógépek lényegében a mosószer erejével mosnak, itt sok vízmegtakarításra nincs lehetőség. A forradalmi változást ma a mosógép működési elvének megváltoztatása jelenti.
A spirállapátos mosógép a mosás ősi technológiájához tér vissza, jóval hatékonyabbá és kényelmesebbé téve azt. Dédanyáink a patakban sulykolófával csapkodták a ruhát, ekkor a víz mechanikai hatásával tisztítottak, a ruhán átvert víz ragadta magával a szennyeződést. Mosószert csak akkor használtak, ha szükség volt rá, elsősorban zsíroldásra, szappant, lúgot, fehérítés esetén kifőzték a textíliát. A spirállapát nagy nyomású vízsugárral mossa át a ruhát. A mosószert itt is csak akkor használjuk, ha kell. A gép tud mosószerrel és anélkül is mosni, hatékonyan és gyorsan - mindössze negyedórás mosási ciklusokkal.
Nagy kérdés, hogy a környezetbarát háztartás használhat-e mosogatógépet?
Egy kézi mosogatás által kb. 13 l vizet és 1,2 kWh áramot használunk el vízmelegítésre. A mosogatógép mindössze 9 l vizet és 0,9 kWh áramot használ fel 12 teríték elmosogatásához, tehát hatékonyabb egy háziasszonynál. Ha a melegvizet napenergiával állítjuk elő, a kézi és gépi mosogatás környezetterhelését tovább tudjuk csökkenteni.

Esővíz-hasznosítás

A napi 140 liter vízigény nagy részénél nincs szükség ivóvíz minőségre. Mosáshoz az esővíz a legjobb, mivel lágyvíz, ezért kevesebb mosószerre van szükség. WC-öblítésre, öntözésre is megfelel az esővíz. Napi 30-40 liter esővízre van szükségünk személyenként. Ehhez ciszternát kell építenünk. A ciszternák méretezésénél figyelembe kell vennünk a kaotizálódó időjárást, vagyis azt a tapasztalatot, hogy akár 3 hónapig sincs eső, viszont gyakran özönvíz-szerű esőzésben érkezik meg a régvárt csapadék. Ezért a ciszternát lehetőség szerint érdemes erre a három hónapos időtartamra méretezni. Ez egy négyfős család esetén 11-15 m3-es ciszternát jelent.
Ha van talajvíz-kutunk, vízminőségétől függően használati vízként, vagy ivóvízként hasznosíthatjuk.

Szürkevíz-visszaforgatás

Az enyhén szennyezett szürkevíz, vagyis a mosógépből és a fürdésből-mosdásból származó víz még alkalmas WC-öblítésre. Az egyszerűbb megoldások egy kis napi tartály segítségével közvetlenül forgatják vissza a szürkevizet, azonban egy napnál tovább nem tárolják, mert az egy nap után megszürkül. A tökéletesebb megoldások megtisztítják a szürkevizet, és az akár mosógépbe is továbbítható. A szürkevíz-visszaforgató berendezések akár fürdővíz-tisztaságúra is megtisztíthatják a vizet, az ilyen megoldásokat Ausztráliában alkalmazzák, elsősorban sivatagos területeken, ahol a víz aranyat ér.

Komposztáló toalettek

A legradikálisabb megoldás a szennyvízproblémára a komposztáló toalett. A vízöblítés nélküli száraztoalett technikai megoldása lehetővé teszi a lakáson belüli elhelyezést. A toalettbe használat után egy maroknyi faaprítékot kell szórni. A szellőzéssel ellátott komposztkamra alján vékony termőtalaj-réteg található, az ebben lakó talajbaktériumok végzik a komposztálást. Élettevékenységükhöz oxigént és cellulózt igényelnek. Az oxigént a szellőzés, a cellulózt a faapríték biztosítja. A beinduló melegkomposztálás során a 60 oC feletti hőmérséklet a kórokozókat elpusztítja, s a másfél-kétéves érlelés után szagtalan, steril humusz keletkezik. A toalett képes befogadni a konyhai szerves hulladékot is. A komposztáló toalett rövidre zárja a természetes körfolyamatot, szennyvíz keletkezése nélkül.

Természetközeli szennyvíztisztítás

A komposztáláshoz hasonlóan a növényi szennyvíztisztítók a természet erejét használják a szennyvíz tisztítására. A szennyvíz szervesanyag-tartalmát szintén baktériumok bontják le, amelyek működésükhöz oxigént használnak. Az oxigént a nád szárán keresztül szállítja a gyökérzónába. A megtisztított szennyvíz jelentős részét a növény elpárologtatja, a többi visszajuttatható a talajvízbe, vagy élővizekbe. Ha mindezt telken belül el tudjuk helyezni, nincs szükség közcsatornára.

Ertsey Attila