Vágótárcsák sarok köszörűkhöz

Bár a korszerűbb sarokcsiszolók között akadnak fokozatmenetesen szabályozható fordulatszámú gépek, de az általánosan használt egykezesek többnyire 10000 f/p körül pörögnek. Ezért e gépeket szinte csak kemény anyagok darabolására, illetve megfelelő csiszoló tárcsákkal még felületi lemunkálásra is lehet használni. A fémeknél sokkal puhább faanyagok felületcsiszolásához főként a szabályozható fordulatszámúak használhatók.
Aszerint, hogy milyen feladatot kell elvégezni, az arra megfelelő tárcsák valamelyikét kell a sarokcsiszoló tengelyére szerelni. Vágáshoz, daraboláshoz csak a vágótárcsák megfelelőek. A vágótárcsák között ugyan vannak univezálisan használhatók is, viszont a hatékony munkához mindig az anyaghoz leginkább megfelelő tárcsák valamelyikét célszerű használni. Az átmérőjüket szigorúan a géphez igazodva kell megválasztani, amit a védőtárcsa nagysága és a tengely átmérője behatárol. Nagyobb átmérőjű tárcsa csak a védőburkolat leszerelése után szerelhető a gépekre, ami nagyon veszélyes és tilos is. Nemcsak a vágás közben lemunkált és szétrepülő felhevült anyagrészecskék miatt, hanem azért is, mert ezek jelentősen megterhelik a gép motorját, ami veszélyes túlmelegedését idézik elő.

A tárcsákon mindenkor feltüntetik annak külső átmérőjét, a tárcsa vastagságát, középfuratának átmérőjét, továbbá a megengedett fordulatszámát és többnyire azt is, hogy milyen anyag(ok) vágására alkalmas maga a tárcsa. A forgalomban levő tárcsaátmérők 75, 100, 115, 125, 150, 178, 180, és 230 mm-esek, vastagságuk pedig 1, 1,4, 1,6 2, 2,5 3, és 3,5 mm. A vágható anyagokra esetenként jellegzetes piktogram, vagy szöveg utal. Az adott vágótárcsán megadott maximális fordulatszámnál nagyobb fordulattal tilos a tárcsát használni! Használatuk közben a védőszemüveg és a munkakesztyű használata kötelező, mert megvédenek a nagy sebességgel szerte repülő felhevült anyagszemcsék okozta sérülésektől.
Az általánosan használt vágótárcsák műgyanta, textil és kemény csiszolószemcsék különféle kombinációjából készülnek. A csiszolószemcsék nagy keménysége és hőállósága teszi lehetővé a különféle keményfémek, edzett acélok és más anyagok vágását. Vágásra, darabolásra inkább a vékonyabb korongok megfelelők, mert a vékonyabb vágási felülethez kisebb teljesítmény szükséges, és kevesebb a leválasztott anyagmennyiség is. A vágótárcsák munka közben természetesen kopnak, ezért felesleges és káros is vágáskor túlzott erőráhatást alkalmazni, mert ezzel jelentősen csökken a tárcsák élettartama, a megmunkált anyagot pedig túlságosan felhevíti a keletkező súrlódási hő, ami anyagszerkezeti változást is előidéz.

Az általánosan használt vágótárcsákon kívül kaphatók speciális, gyémánt szemcséjű vágókorongok is, amelyek a fentieknél hatékonyabbak, és precízebb vágásfelületet biztosítanak. Ezeket inkább a szakemberek használják, mégpedig a keményebb anyagok pontos leszabásához. Például kő- és márványhoz, csempéhez, acélokhoz használhatók, mégpedig többnyire vágógépekbe fogva, mert ezek hosszú élettartamú szerszámok, és igen hatékony és pontos vágások végzésére alkalmasak.
A fémtárcsán különféle méretű mesterséges gyémántszemcséket rögzítenek fémporokkal. Többnyire önélezők, azaz a leváló gyémántszemcsék alól mindig új szemcsék kerülnek a vágófelület felszínére. Zárt, illetve fogazott vágófelületű kivitelben készülnek. A zárt vágófelületűek finomabb vágási felületet biztosítanak, ellenben hamarabb felmelegednek. Ezért munka közben gyakrabban kell hűtési szünetet tartani. A fogazott vágófelületűekkel gyorsabb a munka, ellenben durvább a vágási felület. Főként beton, gránit, tégla, cserép vágására alkalmasak. A gyémántszemcsés vágótárcsák érzékenyek a hajlításra, ezért a befeszüléstől óvni kell az ilyen szerszámokat.
A 230 mm-esnél nagyobb méretű gyémántszemcsés vágótárcsákat speciális vágógépekhez készítik, sarokcsiszolókhoz nem használhatók.