Kerti utak: hagyományostól a rendhagyóig

Tervezzünk előre

A kertben szükségleti és díszítő célú utak vannak. Elsőként a szükségleti utakat kell kijelölni, ezek azok, melyek két gyakran használt rész között vannak, például a házat és a garázst, vagy a házat és bográcshelyet kötik össze. Itt célszerűen a legrövidebb összeköttetést kell biztosítani a két pont között. Ez az úttípus legyen szilárd burkolatú és könnyen takarítható, hiszen ezt télen, és kedvezőtlen időjárási körülmények között is használnunk kell.

A díszítő célú utaknál kevésbé lényeges, hogy rövid úton kössön össze két, vagy több gyakran használt pontot a kertben, helyette olyan részeken vezet végig bennünket, ahonnan a kert a legszebb képe tárul elénk. A díszítő célú utak vonulata kanyargós is lehet, így természetszerűbbé válik, már vonalvezetéséből adódóan is. A díszítő célú utakat célszerű körbejáró rendszerűre készíteni. A kertben az utak vonalát logikusan jelöljük ki, ne szabdalják szét a területek. Tehát, ha egy kerti ponthoz szükségútnak is kell vezetnie, de az a terület díszítő szempontból is kiemelkedő, akkor ne készítsünk két utat ugyanoda, hanem közös szakaszokkal oldjuk meg.
A ritkábban használt utaknak nem kell feltétlenül szilárd burkolatúaknak lennie. Ott alkalmazhatunk tipegőket vagy lépőköveket, ahol csak gyalogosan közlekedünk, ahol teherrel, kézikocsival járunk oda ezek nem alkalmasak.

Burkolattípusok

Számos anyagból választhatunk, ha kerti utat akarunk kialakítani, ezeket előnyeit-hátrányait mérlegelve döntsünk a megfelelő mellett.

Gyepsáv

Évelő növényes ágyásban a gyepsáv kialakítása jó, és látványos megoldás. A szélességet úgy alakítsuk ki, hogy kényelmesen el lehessen rajta menni egy vagy két embernek. A szélesség kialakításánál előnyös, ha azt a használt fűnyíró szélességéhez is hozzá igazítjuk, ezzel későbbi munkánkat könnyítjük meg. Ha a gyepsávnak nagy tömeget kell elbírnia (autó, motorkerékpár is elmegy rajta), akkor gyeprácsot is építsünk bele. Előnye, hogy kisebb esők után is már hamar járhatóvá válik a gyepsáv. Oldalt fektessünk le a földbe gyepszegélyt, ami megakadályozza, hogy a fű benőjön az ágyásokba.

Kéreg-zúzalék

Kellő vastagságban leterítve teljesen gyommentesen tartja magát. Minél nagyobb kéregdarab-méretű anyagot használunk annál tartósabb lesz, mivel a kéreg idővel lebomlik – a kisebbek hamarabb. Ha a kéreg-mulcs alá geotextil szőnyeget is fektetünk, akkor a terheléstől sem nyomódik a talajba. Érdemes az oldalára szegélyt tenni, hogy az anyag az úton maradjon.

Gyöngykavics

Szintén érdemes szegélyezni, és geotextilt tenni alá, hogy ne nyomódjon a talajba, és ne keveredjen belőle a gyepre sem, ami a fűnyírást akadályozza. Az út kijelölése után ássuk ki a tükröt, ebbe kerüljön a szövet, és rá a gyöngykavics. Minél vastagabb rétegben rakjuk le, annál gyorsabban elnyeli a csapadékvizet, de annál süppedősebb lesz az utunk.

Kőmurva

A gyöngykavicshoz hasonlóan kell kialakítani belőle az utat, csak nagyobb, 20-60 mm átmérőjű kövekből áll.
Lépőkövek
Olyan köveket válogassunk erre a célra, amelyek egyik felülete vízszintes és sima. Lépő felületük mérete legalább hatszorosa legyen egy talpénak, így biztonságos a rálépés, és olyan távolságra tegyük egymástól, ami nagyjából lépésszerű eltolásra van. A kő felületének legalább kétharmada legyen a földben, így biztosan nem mozdul majd ki rálépéskor. Felül legalább 2-3 centiméterrel legyen a talaj szintje fölött, így esőzéskor nem áll vízben a kő.

Természetes kőből rakott járdák

Ebben az esetben teljes járdafelületet rakunk ki kövekkel. A járdatükör kiásását követően 10 centiméteres sóder, vagy betonágyat készítünk alulra, erre helyezzük a köveket úgy összeforgatva, hogy minél jobban illeszkedjenek egymáshoz. Az oldalaira, az út vonalán rakjunk le szegélyköveket. A közöket hígabb betonnal öntsük ki, végül simítsuk el az így kialakított fúgákat. A módszer hátránya, hogy víz előbb-utóbb úgyis beszivárog a kövek és a betonkitöltés között, amiben télen a jég feszítő hatása kárt okoz, így is idővel a fúgákat megrongálja. Ez a káros hatás valamennyire csökkenthető, ha odafigyelünk az út oldalirányú lejtésére: így a víz lefolyik róla, és nincs ideje a résekbe beszivárogni.
Ezt kiküszöbölendő megoldható az is, hogy a hézagokat nem betonnal öntjük ki, hanem apró kavicsokkal töltjük fel. Ebben az esetben alul sóderágy és ne betonágy legyen, hiszen a víznek lefelé kell elszivárognia.

Betonból készült járdák

A betonból öntött járdáknak egyre kisebb a jelentősége, mert nem túl esztétikusak. Helyette az amorf formájú, helyben öntött betonformáknak nőtt a jelentősége, szebb kivitelük miatt. A térkövezés is szép mediterrán hatást eredményezhet, hiszen e térkövek többsége anyagában színezett. Lerakásuk is egyszerű, és később felszedve akár át is helyezhetők.

Ültető-szigetes járóút kialakítása

Ritka, érdekes és látványos megoldás az ültető-szigetes út kialakítása. Lényege, hogy kövekből kirakott szélesebb utat alakítunk ki, helyenként beültetésre alkalmas kisebb-nagyobb részeket kihagyunk, amelyekbe később alacsonyabb növésű évelők kerülnek.
Először jelöljük ki az út nyomvonalát, betartva a szélességi előirányzatokat. Ásóval vágjuk végig a rézsűt a jelölés mentén. Szedjük ki lapáttal az út tükrét. A kiszedett gyepszint földet komposztáljuk, ne terítsük szét a kertben, mert a fű olyan helyen is gyökeret ereszthet - az ágyásokban például -, ahol nem kellene.
Az egyenletesen mély tükröt töltsük föl és tömörítsük folyami sóderrel, 10 cm vastagságban. Az előkészített sóderágyra, szépérzékünk szerint helyezzünk el kőlap darabokból összeillesztett mozaik járószigeteket, olyan módon, hogy a szigetek között helyenként legalább 20 cm szélességben maradjon hely a növényeink beültetésre.
A kialakított szigetek kőlapjai alá - melyeket a munkavégzés idejére kiemelünk - ágyazó habarcsot helyezünk (5 cm vastagon), és ebbe fektetjük a mozaik elemeit a már kijelölt sorrendben és formában. Kőműves- vagy gumikalapáccsal egymáshoz szintbe igazítjuk, a réseket kitömítjük, a szigetek mozaik alkotóelemeit, körben habarccsal egymáshoz rögzítjük. A szigeteket egymáshoz viszonyítva vízmértékkel szintezzük. Mélyedéseket kerüljük, hogy a víz ne tudjon bennük megállni. Az elkészült szigetek körül, körülbelül 7-8 napi óvatos locsolás után, ültető lapáttal szedjük le fele vastagságúra a sóderágyat, a maradékot pedig keverjük össze termőfölddel és kevés érett marhatrágyával. A talaj szintje ültetés előtt legalább 2 cm-rel a mozaik járólap szigetek síkja alatt legyen tömörített állapotban.
Beültetés előtt az ágyást - egy-két napi ülepedést is célzó várakozás után - gyom mentesítsük, majd a gyökeres növényeket körülbelül 15-20 cm tősűrűséggel telepítsük, és azokat gondosan locsoljuk be. Így növények színes foltjaival tarkított természetes hatású utat kapunk.
Az ültetőszigetes járóutak másféle technikákkal is készülhetnek, akár murvás feltöltéssel is. A dolog lényege, hogy az út folytonossága helyenként megszakad az útba ültetett növények foltjai miatt. Tovább fokozható az ilyen úttípus természetessége, ha az oldalsó ágyásokból hagyjuk, hogy a növények oldalról itt-ott ránőjenek az útra. Bár az oldalról belógó, vagy az útba ültetett növények az úton való haladást némileg akadályozzák, a látványuk megkapó. Azt érezteti, mint ha a természet elkezdené visszavenni az uralmat az emberi kéz építette terepen.