A bútorredőnyök fő elemei a különféle anyagú lamellák. A lamellák gyártmánytól függően 8 és 20 mm vastagok és anyaguk többféle anyagból készül. A vékonyabb és keskenyebb redőnyprofilok több, alul elasztikus anyaggal összeerősített, 70 mm széles kötegekből állnak, és 2,6 m-es ezüst színű szálakban szerezhetők be. Méretre vágásuk után egymásba fűzhetők és végeiket műanyag csúszkák zárják le (Forest). A lamellák választéka ennél bővebb, mivel az anyaguk műanyag, fém, üveg, illetve átlátható műanyag is lehet. A hosszúságuk ugyancsak 2,6 m, de adott méretre vágva rendelhetők meg. A megfelelő méretű lamellákból összeállított redőnytest fajtától függően a szekrénykorpusz belső oldalára, esetleg élére csavarozható, vagy a korpuszba mart fészekbe süllyeszthető sínekben fut.
Hátracsúszós vagy redőnytokos változatban építhetők a szekrénytestekbe. A hátracsúszós redőny nyitásakor a hátfal felé - íves sínhajlatok segítségével - minimális helyet igényelve siklik hátra. Ezt főként hosszú redőnytesteknél, tehát magas és nem túl széles szekrénytesteknél pl. fürdőszobákban célszerű alkalmazni. A redőnytokos változat általában csak rövidebb, legfeljebb 1300 mm hosszú redőnytestekhez használható, mivel a redőnytest nem a hátlap elé, hanem a fedőlap alá erősített redőnycsigába csévélődik fel, ami behatárolja a felcsévélhető redőny hosszát.
A redőnyöket természetesen nemcsak függőlegesen, hanem vízszintesen is el lehet helyezni. Ezt azonban csak közepes szélességű szekrényeknél, pl. konyhákban, vagy alacsonyan elhelyezett szobai szekrényeknél érdemes alkalmazni, ahol a redőny mozgatása így még kényelmes és ideálisnak tekinthető.
Természetesen mindegyik rendszer teljes, minden tartozék beszerezhető a komplett alkalmazáshoz. Optimális esetben utólag is bármilyen szekrénybe beszerelhetők a lapra szerelhető vezetősínek segítségével, ám új szekrénytesteknél a sínek mart fészekbe is rögzíthetők. A redőnyrendszerek alkotó elemei a beépítéshez szükséges 2,6 m hosszúságú egyenes sínek, a 90 fokos sínhajlatok, továbbá a felső takaróprofil, amely lefedi az ívbe hajló redőnyrészt. Esetenként az olyan oldalfedő idomra is szükség lehet, amely a szekrénykorpusz belsejébe van erősítve, ám takarja a korpusz éleit is. A redőnyök elejére fogantyúprofilt is célszerű felfűzni, mint ahogyan az utolsó lamellára végzáró profil is szükséges, amit adott esetben ráhúzható alumínium takaróidommal lehet kompletté tenni.
Kényelmesebbé teszik a redőnyök mozgatását a rugós emelőrendszerek, amelyeket ütközők beépítésével lehet kiegészíteni a túlnyitás megelőzésére. Az illetéktelen használatot pedig a redőnyzár beszerelésével lehet megakadályozni. Ez egy speciális, 16,5 mm átmérőjű cilinderzár, amelyet a fogantyúprofil hátoldala felöl kell a redőnyre, a hozzá mellékelt zárlemezt pedig a korpuszra csavarozni. Ez főként a gyerekek kíváncsi kutakodását akadályozza meg, komolyabb feszegetésnek azonban nem áll ellen.