A manapság használatos akkumulátorok közül a legtöbb előnyös tulajdonsággal a lítium-ion és a lítium-polimer típusok rendelkeznek. Bár speciális töltőáramkört igényelnek, teljesen gondozásmentesek, bármikor rátölthetünk, nem szükséges teljesen lemeríteni őket, mint egy Ni-Cd áramforrást. Kis méretűek, könnyűek és hosszú ideig tartják a töltöttségüket. Az akkumulátorban a pozitív elektróda (katód) lítiumból készül, míg a negatív elektróda (anód) szén alapú. Töltés során a lítium elektróda ionokat (elektromos töltéssel rendelkező atomokat) bocsát ki, melyeket a szén elektróda eltárol. A töltésről lekapcsolva, ezek az ionok áramlanak vissza a lítium oldalra, ez az áram működteti elektromos berendezéseinket.
Mitől mennek tönkre?
Változások a közejövőben
A jelenlegi technológiák mellett a kapacitásvesztés egy elkerülhetetlen folyamat, de új anyagok használatával ez hamarosan változhat. Természetesen a kapacitás növelésének egyik triviális módja az akkumulátorok méretének növelése lehet, de a fogyasztók számára fontos a kis tömeg, a könnyű hordozhatóság. A lítium technológia a szakértők szerint elérta határait. Az eddigi fejlesztések elsősorban a katódra koncentráltak, de a mostani irány a szénből készült anódot próbálja sziliciummal párosítani vagy kiváltani, amivel nagyobb energasűrűség érhető el. Ez nem csak a mobileszközöknél, hanem a hibrid járművekben is előrelépést jelenthet.
Vásárlói nyomás
A korunkat jellemző "vedd meg-használd-dobd el" filozófia nem okoz jelentős nyomást az akkumulátorgyártókon, hiszen amire az áramforrás elöregszik, az egész eszköz (jó esetben) az elektronikai hulladékok között köt ki. Ha a mobiltelefon szerződések hossza növekszik vagy éppen a gyártók visszavesznek a felesleges technológiai viaskodásból, egy-egy termék hosszabb ideig a vásárlónál maradhat, így még inkább szükségessé válik egy hosszabb élettartamú áramforrás kifejlesztése.
(forrás: http://www.msnbc.msn.com)