1959. július 21-én bocsátották vízre a nukleáris meghajtású kereskedelmi hajózás első, korai fecskéjét. A Savannah személy- és teherszállító hajóként épült, célja a nukleáris energia kereskedelmi hajózásban történő prezentációja. Az elmúlt évtizedekben viszont mindössze négy nukleáris teherhajót építettek, közülük az utolsó az orosz Sevmorput volt, amely főleg az északi-sarkvidéki kereskedelmi útvonalakon közlekedett. A nukleáris hajózás iránti kezdeti lelkesedés idővel főként a teljes életciklus magas költségei, a magasan képzett személyzet szükségessége és a megfelelő kikötői infrastruktúra hiánya miatt lanyhult. Habár ez a három tényező sem elhanyagolható, meglepő módon a legnagyobb kihívást mindig is a bonyolult szabályozások és engedélyezési eljárások jelentették, amelyek miatt a nukleáris teherhajók befektetése mindeddig nagyon kockázatosnak tűnt.
A katonai reaktorokkal ellentétben, amelyeket jelenleg 160 haditengerészeti hajón és tengeralattjárón használnak világszerte, a Gen IV reaktorok jobban illeszkednek a kereskedelmi célú alkalmazásokhoz. Az olyan cégek, mint a TerraPower, a Newcleo és a Core Power, olyan technológiákra összpontosítanak, mint a tóriumtüzelésű olvadt sóreaktorok, az ólomhűtéses gyorsreaktorok és a hélium-gázhűtéses kavicságyas reaktorok, amelyek mind nagyobb biztonságot és hatékonyságot kínálnak. A közeljövőben várható, hogy a nukleáris hajtás újra teret nyer a kereskedelmi célú hajózásban is.