Természetes kő homlokzatburkolatok

Ahhoz, hogy anyagában és szerkezetében megfelelő homlokzati burkolatot választhassunk, gondoljuk át, mi mindennek van kitéve, milyen hatásokkal szemben kell ellenállónak lennie. Ilyenek például a fagy, felcsapódó csapadék, beszivárgó nedvesség, hő, szennyezett levegő, kutya, ember. Ez nagyon sokféle fizikai követelmény, de megfelelő választással és kiegészítő kezeléssel mindezen káros hatásokkal szemben is ellenálló, tartós kőburkolatok készülnek.
A kőfelszínbe jutó víz fagypont alatt megfagy, a fagyás során térfogata nő, ezáltal feszíti, roncsolhatja a kőzet szövetét. Az a fajta kőzet, amely a rendszeres fagyás-olvadás ciklusok során roncsolódik, nem alkalmas kültéri burkolókőnek. Ezért csak fagyálló kőzetet válasszunk homlokzatburkoláshoz. A fagyállóságról kérjük a forgalmazó nyilatkozatát vagy műbizonylatot.
A kőzetek porózus, rusztikus felülete általában nedvszívó. Megfelelő hidrofobizáló szerrel való kezelés csökkenti a kőzetbe bejutó nedvességet, ugyanakkor a felület légzőképességét (páraáteresztő képességét) nem csökkenti. Az így kezelt felület tisztább, mert a felcsapódó sáros víz, az ebek vizelete sem tud beivódni, és csak igen nehezen eltávolítható foltot okozni. Általában nedves felületen szeretnek megtelepedni az olyan mikroorganizmusok, mohák, gombák, amelyek az általuk termelt savakkal károsíthatják a kőzetfelszínt. A hidrofobizáló kezelés ezek ellen is védelmet nyújt, mert szárazon tartja a felületet.

Anyag, forma, szerkezet

A burkolat - anyagát illetően - tetszésünk és a ház stílusának megfelelően sokféle lehet: mészkő, homokkő, mészmárga, gránit, tufa, pala stb. A fagyállóságról már esett szó, de gondolni kell a másik végletre is: míg télen akár mínusz 20 Celsius fokot, addig egy meleg nyári napon 40-45 °C-os hőmérsékletet is mérhetünk, különösen sötét színű kőzetek felületén. A hőre minden anyag, így a kőzetek is hőtágulással reagálnak. A falazati anyagok és a kőzetek hőtágulása azonban nem azonos, így fontos, hogy a burkolat ne "nullfugával" készüljön.
Forma szerint lehet szabálytalan kövekből kialakított burkolat, szabályos vágott kövekből rakott burkolat, sima, fűrészelt, hasított vagy megdolgozott (pl. homokfújt) felület. A szerkezeti kialakítás lehet szerelt vagy önálló szerkezetként épített, ragasztott. Mindegyikhez más-más vastagságú kőburkolat szükséges, és így helyigényük is igen eltérő.

A leggyakoribb kő és téglaburkolatok

Klinker

A klinker természetes agyag alapanyagú, zsugorodásig égetett építési kerámia. A kiváló minőségű alapanyag, a gondos előkészítés, a rendkívül hosszú (30-46 órás) égetési idő és a magas égetési hőmérséklet (1050-1200 °C) olyan kedvező tulajdonságokat eredményez, amelyek alkalmassá teszik az anyagot extrém környezeti hatások tartós elviselésére.
Beépítésével több évtizedre félretehető a felújítás és ápolás gondja, az elszürkülés és az elértéktelenedés réme. Amellett hogy szép, és nagyon sokáig az is marad, a klinker megvédi a mögöttes szerkezeteket a környezeti hatásoktól. Az esztétikumon túl a téglaburkolatok használata kiváló épületfizikai tulajdonságokat kölcsönöz az épületnek, alkalmazásával javítható a hőszigetelő és hőtároló képesség. A klinker egyedi: minden típusnak van valami olyan tulajdonsága (színárnyalat, tarkaság, felületi struktúra), amely megkülönbözteti a többitől. A klinkerrel burkolt épületek mindig egyedi hangulatúak.

Mészkő

A mészkövek a közhiedelemmel ellentétben általában nagyon tartósak. Természetesen vannak egyes anyagok melyek porózusak, ilyen például a magyar sóskúti mészkő, de a megfelelő technikával ezekből is teljesen fagyálló burkolat készíthető. A mészkövek egyedülálló tulajdonsága a márvánnyal és a gránittal szemben, hogy nem rideg és egyben élettelen, hanem meleg színvilággal rendelkeznek. A mészkő színe semleges törtfehér, vagy világos vajszín. Ennek előnye, hogy minden színhez illeszkedik, nem rikít egy homlokzati, vagy padlófelületen. A kőben nincs színeltérés, tehát a nagy felületek nem lesznek foltosak.

Homokkő

A kőzet a földtörténeti ókor végén, a perm időszakban képződött, jellegzetes lilásvörös-barnásvörös színét a homokkő szemcséi között megbúvó, illetve a szemcsék felületét bevonó vasásványok (hematit és limonit) adják. A hasított homokkövek - 1-6 cm-es vastagságukkal - egyszerű kivitelezést és széleskörű felhasználhatóságot biztosítanak. A homokkő megmunkálhatósága - a többi természetes kőburkolat között - szintén az egyszerűbbek közé tartozik.
Ebből is adódik, hogy egyre többen használják saját kivitelezésű építkezéseken, hiszen nagyon sok formában házilag is elsajátítható a beépítése. A tartósságát bizonyítja, hogy római-kori ásatásokból is kerültek elő homokkőből készült falazatok. A homokkövek vastagsága többféle lehet. Léteznek fűrészelt homokkövek 8 cm-es és annál vastagabb formában, sőt tömbös formában, sziklaként is. Az alkalmazási területek határozzák meg, mely vastagság felel meg a beépítéshez.

Terméskő

A terméskő az emberiség által legrégebben használt építőanyagok egyike, melyet tekintettel egyszerű beszerezhetőségére minden korban szerteágazóan alkalmaztak. Természetes építési kőnek tekintünk minden olyan, a geológiai nevezéktan szerint kőzetnek minősített építőanyagot, ami vegyi vagy hőkezelés nélkül felhasználható építési célokra. A kertépítészetben használatos kövek iránt támasztott minőségi igények általánosságban megegyeznek az építőipar követelményekkel, azaz kellő szilárdság, fagyállóság, burkolatoknál kopásállóság és lehetőleg könnyű megmunkálhatóság.
Az organikus építőanyagok közül a terméskő a legváltozatosabb, egyes fajtáinak előfordulása akár egy-két lelőhelyre is korlátozódhat, felületi megjelenésük ugyanazon lelőhelyen belül is igen különböző lehet. A szabadtér építészetben hagyományos felhasználási és beépítési módjaik igen gyakran látszó kőfelületek létrejöttét eredményezik, melyek a terméskő sokszínűsége miatt akár egy-egy településnek is egyedi hangulatot ad, kisebb térségeken belül pedig változatos táj- és településkarakter kialakulásához vezethet.