Rövid-tenyészidejű salátafélék

A fejes saláta (Lactuca sativa) a levélzöldségfélék közül a legnagyobb jelentőségű növényfaj, fogyasztása ősidőkre nyúlik vissza. Észak-Afrikában már 2500 évvel ezelőtt széles körben fogyasztott növénynek számított. A fejes saláta a nem melegigényes zöldségfélék közé tartozik, termésképzés idején a 16 °C-ot tekintjük hőmérsékleti optimumának. Egyes fajtái kifejezetten hidegtűrők, az áttelelő változatok a -10 °C-ot is károsodás nélkül elviselik.
Rövid tenyészidejű és hidegtűrő növény lévén alkalmas mind elő, mind utóveteménynek, így nagy szerepe van a terület optimális kihasználásának kialakításában. A salátáknak egy hátrányuk van, hogy nitráthalmozó növények, azaz túlzott nitrogéntartalmú műtrágyázás esetén a nitrát felhalmozódik a növényben, és mérgezővé teszi azt. A legegyszerűbben ezt úgy küszöbölhetjük ki, ha a salátát csak szerves trágyával trágyázzuk, a műtrágyákat e növény esetén inkább felejtsük el.
Csírázása már 2-3 °C-on megindul, optimálisnak a 12-15 °C közötti hőmérséklet tekinthető. A nagy meleg kifejezetten hátráltatja a kelést. A levélzet 4-5 °C-on, a gyökerek 6-7 °C-on indulnak növekedésnek. A hideget legjobban az egy-két leveles fejlettségű növény viseli el, ez az érték a tavaszi-, és őszi fajtáknál -4– -5 °C, de az áttelelők esetében -10 – -15 °C is lehet. Fejesedés idején érzékeny a hidegre. A tartósan alacsony, fagy körüli hőmérséklet több fajta esetében antociánosodást válthat ki, azaz a levelek vörössé válnak. Ám a levelek elszíneződése a hőmérséklet emelkedésével fokozatosan megszűnik, visszazöldülnek.

A jégsaláta (Lactuca sativa convar. capitata provar. Jagger) is alkalmas hideghajtatásra a fejes salátához hasonlóan, de nagyobb a tenyészterület igénye, illetve 10-15 nappal hosszabb a tenyészideje, de cserébe jóval nagyobb a fej átlagtömege. Fontos évközi munkája a talajlazító és gyomtalanító kapálás, melyet az összeborulásig (azaz a szomszédos fejek egymáshoz éréséig) végezhetünk – utána már nem lesz helyünk erre. Amikor a fejek elérték a kellő nagyságot és keménységet – ez 500-1000 g közötti tömegnél van – megkezdhetjük a szedést. A jégsaláta levele vastagabb, de sokkal ropogósabb, mint más salátáké. Nagy előnye, hogy leszedés után nem fonnyad olyan gyorsan, tovább zsenge marad, hűtőben hosszú ideig eltartható.

A kötözősaláta (Lactuca sativa convar. Longifolia) rövid, 60-80 napos tenyészidejű növény, emiatt jó elő- és utóvetemény. Helyrevetéssel vagy palántázással szaporítható. Étkezési szokásaink szerint általában tavaszra vagy őszre ütemezzük a szedését.
Legfontosabb munkája, a nevéből eredő kötözés. A levelek teljes kifejlődése után a csúcshoz közel szorosan kössük össze azokat, de a zsineg ne vágjon a levelekbe. Összekötözéssel kizárjuk a fényt, ezáltal etiolálódnak, halványodnak a belső levelek. Az összekötött, a kínai kelhez hasonló formát felvett fejeken is zárjuk ki az öntözővíz bejutási lehetőségét. 20-25 napos halványítás után megkezdhetjük a szedést. Egyes fajták halványítás, azaz kötözés nélkül is termeszthetők, mert a külső levelek laza fejet képezve, maguktól árnyékolják a belsőket.

A tépősaláta vagy áttelelő saláta (Lactuca sativa convar. secalina provar. Crispa) szeptember végéig lekerülő növények után palántázható. Október elejétől a fagyok beálltáig ültethetjük állandó helyére. Túl korai kiültetéskor, illetve hosszú őszön megkezdődik a fejesedés, ami az áttelelő képesség csökkenésével jár. Kiültetés után a palánták csak a bokrosodásig jussanak el. Ősz végén, a fagyok beállta előtt ajánlatos a fiatal palántákat fertőzésmentes lombbal, szalmatörekkel, faforgáccsal takarni, ezzel a száraz, kemény fagyok kevesebb kárt okozhatnak. Tavasszal a takaróanyagot távolítsuk el a tövek közül. Ekkor jelentkezhet az ún. felfagyás, amikor a kis növények a fagyás és kiengedés gyakori változása következtében erősebben kiemelkednek a talajból. A saláták mellé szúrva tömörítsük a földet, mintha palántáznánk.

A metélősaláta (Lactuca sativa conc. Secalina) a tépősalátához hasonló nyári leveles saláta. Fodros, hullámos levelű változatai igézően díszesek. A csillogó fodrok a napfényben zöld és piros színben virítanak. Jóízű levelei folyamatosan fogyaszthatók, nem keserűek. A nem fejesedő saláták közé tartozik. Sárgászöld és vöröses zöld bokra egy földön ülő, hullámos, színes virágcsokorra emlékeztet. Cserepekbe, edényekbe, balkonra, verandára is ültethető.