Gyakori kézi fűrészek

A fűrészek ugyanis meghökkentően sokfélék, bár általános használatra az univerzális típusaik a kedveltek. Ezek kiválasztásához íme néhány ajánlás.

A vágandó anyag meghatározó

Az köztudott, hogy az anyagok keménységéhez szokás fűrészt választani. A fémeket a finom fogazású penge forgácsolja hatékonyan, a fához a durvább fogazatúak valók, az építőanyagokhoz pedig különleges fogkialakítású, speciális fűrészek használatosak. Ez természetesen nem szentírás, ám helytelen próbálkozások a fűrészeknek egyáltalán nem használnak, sőt tönkre is tehetik őket. A kísérletezés többnyire a fogazatuk élét teszi tönkre, de újra élezésük otthoni körülmények között csak ritkán végezhető el. Ezért kerülendő a meggondolatlan kísérletezés, mert ez többnyire új fűrész beszerzését vonja maga után. Célszerűbb, ha még a legszerényebb otthoni szerszámkészletben is van fémfűrész – több pengével –, és fa fűrészből is legalább egy cserélhető pengés.

Gyakran használt fafűrészek

A faanyagok méretre szabásához leggyakrabban használtak a rókafark fűrészek. Fogazatuk a vágás irányára merőleges, pengéjük pedig csak a márkásabb termékeken kap különleges bevonatot. Hosszirányú vágásoknál hatékonyak, szálirányra merőlegesen viszont szakítják a faanyag rostjait. Pengehosszuk 350-500 mm közötti, markolatuk pedig zárt vagy nyitott.

A markolatok különféle ergonómiai kialakításúak. A vágás irányára közel merőleges markolatoknál előnyösebbek az akár 30 fokos szögben állók, amelyek nemcsak a szerszám irányítását és erőráhatását könnyítik meg, de az ideális előtolást is elősegítik. A lágy gumibetétes markolatok pedig csökkentik a forgácsolási rezgéseket, és így kevésbé fárasztó velük a munka.

Akad közöttük háromszögű, ún. keresztvágó fogazatú is, ami szálirányban is tiszta vágási felületet ad, viszont ezek a pengék kevésbé hatékonyak, mint a kimondottan hosszvágók. Az igényesebb gyártmányok pengéit esetenként súrlódás csökkentő teflon-, illetve a forgács megtapadását gátló fluorin bevonattal vonják be.

Kisebb és pontos leszabásokhoz finom fogazatú gérvágó-, azaz illesztő fűrészeket célszerű használni. Pengeszélességük 50-60 mm, hosszuk pedig 300 mm körüli. Fogazatuk finom, háromszög alakú, tehát hátra húzás közben is vágnak. A viszonylag vékony penge merevítését felül ráhúzott acélgerinc biztosítja. A nyél ergonómiájára most is érdemes figyelni, mert a pengére szögben állók kevésbé fárasztóak, és az ideális pengevezetést is elősegítik.

Mivel otthon elég változatos vágási feladatok adódhatnak, ezekhez a cserelapos kézi fűrészek is ideálisak. Egy nyélhez általában három penge tartozik, amelyek edzetlen acélból készültek. A pengeválasztékuk 300-350 mm-es rókafark-, 270-300 mm-es illesztő- és 350 mm-es lyukfűrész lapot tartalmaz. Kisebb jellegű vágásokhoz az ilyen fűrészek is megfelelnek.

Fémfűrészek

Ezekre látszólag ritkábban van szükség, de ennek ellenére ott a helye a házi szerszámos készletben. A keretes fémfűrész általánosan használható, mivel különféle finomságú és fogsűrűségű fűrészlapok befogására alkalmas, amelyek különféle műanyagok és változó keménységű fémek vágását teszik lehetővé a fűrészlapok fogsűrűségtől függően. Az edzett fogkoszorús lapok fogosztása 25 mm-en belül 14-32 fog között változhat. A puhább anyagokhoz a ritkább, a keményebbekhez pedig a sűrű fogazású, és hullámosan oldalra hajlított lapok a megfelelők. A fűrészlapok esetenként különféle súrlódáscsökkentő bevonattal ellátottak.

A fémfűrész keretek elég változatosak, ám csak akkor megfelelők, ha a befogott lapot szilárdan képesek kifeszíteni a keret eldeformálódása nélkül. A keretek hátránya, hogy behatárolják a vágás mélységét, egyes gyártmányoknál viszont, a fűrészlapok 90-ban elforgatva is felerősíthetők. Így hosszabb vágásoknál is alkalmazhatók. A markolatok kézbeálló, lekerekített élű és gumi burkolatú kialakítása e kereteknél is fontos szempont, és a lapok befogó szerkezeti kialakítása, könnyű kezelhetősége sem mellékes szempont.