Otto-motoroknál az égési folyamat különböző vegyületeket eredményez, köztük a nitrogén-oxidokat, amelyek elsősorban a nyári hónapokban okoznak ún. fotokémiai szmogot, másrészt a savas esők kialakulásában is részük van a kén-dioxid mellett. Több levegővel és kevesebb üzemanyaggal csökkenthető lenne a nitrogén-oxidok mennyisége, ehhez azonban nagyobb teljesítményű gyújtógyertyák kellenek. Ez ugyan technikailag lehetséges, de ezeknél a gyertyáknál fennáll az elektródák gyors elhasználódása.
A megoldás a lézeres gyertyák bevezetése lehet, ezek ugyanis nem tartalmaznak fém elektródákat. Egy másik előnye, hogy – ellentétben a hagyományos gyertyákkal – nem a benzin-levegő keverék felső, hozzá közel eső részét gyújtja be, hanem a mixtúra közepén indítja el az égési folyamatot. Ez azért fontos, mert így a hő kevesebb részét vezeti el a henger fala, több fordítódik a tökéletes égésre. Harmadik érv a lézeres gyertya mellett a gyors vezérelhetőség, ami háromszoros sebességnövekedés jelent a hagyományos megoldáshoz képest.
Az ittrium-alumínium-gallium gyújtógyertya magja mindössze 9 mm széles és 11 mm hosszú. Két sugár előállítására képes, amikkel két különböző helyen is begyújtható a keverék. Az újdonság egyelőre nem került még beépítésre, a feltalálók nemrég kezdték meg a tárgyalásokat a legnagyobb gyújtógyertya gyártóval.