A tartós fedőbevonat biztosítéka

Felület előkészítés mázolás előtt

2010-02-16 13:37:48 |

A különféle anyagok felületvédelmét többnyire lakkok, illetve zománcfestékek felhordásával lehet biztosítani. Ehhez azonban olyan alapfelületre van szükség, amelyhez a bevonó anyagok jól tapadnak. Az alapnak ezen felül stabilizálni kell a felületeket, és annak tartósnak, megfelelően kivitelezettnek kell lennie. Ez pedig az alapanyagtól és annak állapotától is függ.

Először is figyelembe kell venni, hogy hol és milyen körülmények között kívánjuk elvégezni az előkészítő munkát. Csak jól szellőzött helyen célszerű munkálkodni, ahol a páraképződés nem jelentős. Poros, huzatos hely nem alkalmas ilyen munkák végzésére. Ez különösen a gyorsan száradó alapozó festékeknél előnytelen, mert a hígító gyors párolgása miatt a felület gyorsan lehűl, és a környezetből pára csapódhat a bekent felületre. A felületi hibák tapaszolását követően pedig a gyakori portalanítás is nagyon fontos, különösen, ha majd a fedőréteg felhordása is ezen e helyen fog történni.
Az alapfelületnek mindig épnek, kijavítottnak kell lennie. Alapozó rétegként az alapanyaghoz igazodó festékrendszer alapján megválasztott alapozófestéket kell választani.
A mázolás előkészítésekor első feladat, hogy felmérjük a szükséges részfeladatokat. A felületek ugyanis vagy még nem kezeltek, vagy már bevontak, és ennek a felújítása a cél. Mind két esetben másként kell eljárni. A munkákat még a munkadarab anyaga is befolyásolja. Más tisztító eljárások szükségesek pl. fémfelületeknél és a fából készülteknél.

Korróziógátló alapozás nélkül minden festék hamar leválik az alapfelületrőlA mázolás főként az otthonok fa nyílászáróinak felújítását jelenti. Ezek állapota már attól is eltérő lehet, hogy a külső, időjárási szélsőségeknek kitett felületük hamarabb igényli a felújítást. Ráadásul a festékréteg sem azonos mértékben erodálódik el. Ilyen esetekben mindig azt kell megállapítani, hogy a felületeken hány festékréteg van már. A repedezett, felváló öreg festékrétegeket legjobb teljesen eltávolítani a felületekről. Ez bizony nagy munka és még a szakemberek sem szívesen vállalkoznak rá. Viszont eltávolításával akár további több évtizedre stabil és igényes alapfelület alakítható ki az agyonmázolt ablakokon, ajtókon.

Ennek legegyszerűbb módja a régi festék leégetése, pontosabban a hőlégfúvóval felpuhított festék spatulával történő lekaparása. Festékmarató szerrel ez a művelet sokkal tovább tartana, és többe is kerülne. A hő által felpuhult régi festékréteg könnyen lekaparható egészen a fáig. A nyers fafelületeket ezt követően simára kell csiszolni, és a beeresztést is célszerű újra megejteni. Ezzel eltüntethetők a faszerkezetek beszáradásából adódó jelentősebb felületi egyenetlenségek, amelyeket egyébként csak tapaszolással lehetne eltüntetni. A nyers fafelületeket beeresztő alapozó olajjal, félolajjal, vagy lenolaj 15-20 %-os benzines oldatával célszerű telíteni, amely mélyen a fa rostjaiba szívódva újból lezárja pórusait a nedvesség elől. A régi festékréteget azonban csak akkor szükséges teljesen eltávolítani, ha sok helyen a fáig lemállik a felületről, és már nem biztosít kellő alapot az új bevonat számára. A kisebb nagyobb felületi hibák még a tapaszolás során kijavíthatók a különféle késtapaszok valamelyikével.
A beeresztett nyers fafelületek átcsiszolt felületének hibái csak vékonyan felterített olajos fatapasszal kitöltve tüntethetők el. A tapaszok felépítésük szerint vizes-, olajos-, nitróalkidgyantás- vagy akril bázisanyagúak, száradási idejük többnyire a felépítésüktől és a felkent réteg vastagságától függ, általában 2-3 óra. Állaguk pasztaszerű, könnyen kenhetők, és a résekbe is jól betömöríthetők, a felületen tompaszögben tartott kenőkéssel elsimíthatók.

Az igénnyel felújított fémkapu önmagában is szép látvány Tapaszolás után újabb csiszolásra van szükség, aminek során teljesen simára koptatható a tapaszolt felület. A csiszoláskor minden aljazást és bemarást simára kell dolgozni, különben az alapozó nem tapad majd kellően a felületre, és mázolás után ütköznek ki ezek a hibák. A fárasztó kézi csiszolás a különféle csiszológépekkel jelentősen megkönnyíthető. A csiszolóanyag szemcséi közé tömörödött tapasz és festékszemcséket gyakran ki kell kefélni. A csiszolást soha nem célszerű nagy erőráhatással végezni, mert ez csökkenti a hatékony anyaglehordást. Az alapcsiszoláshoz durva vagy közepes csiszolóanyagokat célszerű használni.
Ha a legfelső fedőzománc csak a sérülések helyén pattogzik ki kagylósan, vagy néhány egyéb helyen válik fel levelesen, akkor valószínűleg a tapadása nem volt kellő az alatta levő réteghez. Ha ez sok helyen előfordul, akkor elég festékeltávolítóval megszabadulni a felső fedőrétegtől, majd az alapcsiszolás után - a kisebb hibák kitapaszolását követően - újra alapozva, jó tapadás biztosítható az újabb fedőzománc számára. Amennyiben csak alig sérült festékréteg fedi az ajtókat, ablakokat, akkor elég egy alapos felületi csiszolás, és az esetleges mélyedések kitapaszolása. Jó tapadást biztosító alapozó felkenésével megfelelő alap készíthető az új fedőbevonat felkenéséhez.

A fém felületeket elsősorban az időjárás szélsőséges hatásai teszik tönkre. A nagy hőmérsékleti ingadozások, az UV sugárzás és a nedvesség elősegíti a fedőfesték rosszul tapadó részeinek a leválását, ezzel utat nyitva a korrózió kialakulásához, ami további festékrétegek leválását idézi elő. Erre eleinte csak a rozsdafoltok figyelmeztetnek, később pedig a bevonóréteg felválása, lepattogzása és a rozsda reve megjelenése, ami a bevonat további erodálódását gyorsíthatja.
Ilyen esetekben a felület tagoltságától függően először huzalkefézéssel vagy csiszolással a régi festéket el kell távolítani, majd a fémfelületet és környezetét csiszolással rozsdamentesíteni. A korróziógátló alapozást pedig kellő tisztítás és zsírtalanítás után lehet csak felkenni. Esetenként a felületen előbb ajánlatos passziváló réteget kialakítani vegyszeres kezeléssel, és csak ezt követő alapos tisztítás után kenhető fel az alapozó festék az egész mázolandó felületre. Ez nemcsak fokozottabb védelem az acéltárgyaknak, hanem jobb tapadást is biztosít az alapozó festék számára. A korrekt és célirányos bevonó rendszerek alkalmazása most is a bevonat tartósságának záloga.

Különösen erősen málló festékbevonatú és erősen rozsdásodó acélfelületekre fejlesztették ki a minden különösebb előkezelés nélkül használható fémfestéket, amely egyben a rozsdás acélfelületeket passziválja, és kellő tapadást is biztosít a A rozsdaette felületekre való a rozsda átalakítót is tartalmazó festékkövetkező réteg számára. A málló rozsdás részeket azonban ebben az esetben is alaposan el kell távolítani a tárgyfelületről. Ez a festék azonban még kezeletlen fémfelületekre csak speciális alapozó felhordása után használható. Különösen az erősen korrodálódott kerítések és egyéb fémszerkezetek védőbevonataként használható előnyösen, feltéve, ha az előtisztítás kellően alapos volt, és legalább két rétegben kerül felhordásra.
Az ilyen jellegű munkákhoz használható beeresztő- és tapasz anyagokkal következő ismertetésünkben foglalkozunk.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Fémek korrózióvédelme

A fémtárgyak, de főleg az acélból készültek korrózióvédelme az állaguk megóvása miatt fontos. A rozsda kialakulásáért főként külső térben az időjárás szélsőséges körülményei, elsősorban a nedvesség...


Átfestett tapéták

A tapéták, mint falburkolatok legalább olyan kedveltek, mit a festett falbevonatok. Tény és való, hogy igen bőséges a választékuk és nagy előnyük még, hogy a burkolási munka kevésbé fárasztó, mint...