A két anyag alkalmazási területei lehetnek azonosak: sok designer mindkét anyaggal kísérletezik. A műanyagok alkalmazási lehetőségeiről múlt alkalommal írtunk, 2005/2. számunkban pedig az üveg fejlődéstörténetét tekintettük át. A változás mindkét területen folyamatos. Az 1851-es Paxton-féle kristálypalotától a mai lehetőségekig az építészet, belsőépítészet, lakberendezés mindig elkápráztat valami újjal. A műanyag az "ezerféle felhasználás" anyaga, nem okoz meglepetést formagazdagságával, így ismertük meg.
És az üveg? Az üveg sajátos szerkezetén túllépni - ez volt a fejlesztések célja. A fizikai korlátokat megszüntetni, hogy a törékenység helyére a hajlíthatóság és formázhatóság lépjen. A műanyaggal azonos alakíthatóságot az a technológia teszi lehetővé, ami a széntüzelésű kemencéket elektromossá alakítja, a tűzálló téglákat hőszigetelő kerámiára cseréli, a hagyományos agyagból készült öntőformákat pedig edzett, temperált acéllal helyettesíti. Az új módszerrel a plasztikszerűvé vált anyag bármilyen formájú lehet, többszöri melegítés, hűtés miatt pedig edzett és kemény. Ehhez társul még a legmodernebb vizes csiszolóanyaggal működő vágórendszer is. Így lehet az üvegből bútorlap, asztal, sőt, szék is.
A hazai művészek és mesterek ugyanezt a modern technológiát használják. Személyes, szubjektív érzések, tapasztalatok határozzák meg, hogy ki melyik anyagot fogja választani egy adott szituációban. Sokáig a drága üveg olcsóbb helyettesítőjének számított a műanyag, hétköznapi tárgyaink esetében ez még mindig így van. A különlegességek esetében az előállítási költségek szinte azonosak. Akár műanyag-, akár üvegbútor készül, előnye, hogy bármilyen nagy is lehet, mégsem lesz soha nyomasztó. Az átlátszó légiesség, finomság és elegancia bármilyen stílusú környezetben megállja a helyét.