2010 óta foglalkozom hajóépítéssel, persze csak amatőr szinten. Az alkotás öröme és egy vadregényes kirándulás a saját készítésű hajóval feledhetetlen élményeket nyújt az egész család számára. Ezért is szeretném megosztani tapasztalataimat, minden lelkes követőmmel.
Akkor tudod meg igazán, hogy jó lett, amit csináltál, ha kellő ideig használod, és még akkor is úgy gondolod, hogy megérte. A múlt nyáron szerencsére az időjárás kegyes volt, és többször is alkalom nyílt tesztelni a hajót. Az első próbálkozások igazából csak a vitorlás tudásom fejlesztéséről szóltak. Örültem, hogy egyáltalán arra megy, amerre én akarom, és nem potyogok be a vízbe. Nem igazán tudtam odafigyelni magára a hajóra, arra, hogy miként viselkedik a vízen, mennyire stabil, és mennyire gyors.
Próbaút
Az első igazinak nevezhető próbaút a II. Amatőr Hajóépítő Találkozón volt, ott ugyanis egyből egy vitorlás verseny közepébe csöppentem. Mondanom sem kell erősen remegett a térdem, mielőtt vízre szálltam. A verseny szervező eligazításán csupa olyan szavak hangzottak el, amiket akkor még nem is hallottam, és miután elindultunk a kitűzött pálya felé, már csak azt figyeltem, hogy ki lesz az a versenyző, aki után eredhetek. Rajtam kívül szinte mindenki vitorlázott már, és nagyjából képbe voltak a pályával, én pedig jobban izgultam, mint az érettségimen, és azt se tudtam, hogy pontosan merről fúj a szél. Végül talán utolsó előtti lehettem, de amire a legbüszkébb voltam, az az volt, hogy nem kellett kimenteni a vízből.
A vitorlás megépítésének valamennyi munkafázisa nyomon követhető az alábbi blogon:
http://fugevitorlas.blogspot.hu/
És néhány kép a végeredményről.