Pókselyem-fonal génmódosított selyemhernyókból

A Wyoming-i egyetem kutatói a PNAS folyóiratban számoltak be az eredményekről. Végső céljuk olyan hernyóselyem előállítása, mely a pókselyem szilárdságával és erősségével rendelkezik.

A súlyához képest a pókselyem az acélnál is erősebb.

A képregényhős Pókember is pókselymet használ a város felhőkarcolói közötti akrobatikus mutatványokra és a rosszfiúk csapdába ejtésére. 

A kutatók évtizedek óta próbálnak előállítani ilyen tulajdonságú selymet.

Azonban a pókok mesterséges tenyésztése ipari selyem előállítására kivitelezhetetlen, mivel a pókfélék nem termelnek elég selymet. Nem beszélve a kannibalizmusra való hajlamukról (hajlamosak megenni egymást, ha össze vannak zárva).

A selyemhernyókat ugyanakkor egyszerű tenyészteni és ilyen módon nagyobb mennyiségű selymet előállítani, ennek szerkezete azonban nem túl erős.

A kutatók éveken keresztül próbálták a két módszer előnyeit ötvözni – szupererős selymet előállítani ipari mennyiségben – gének átültetésével a pókokból a hernyókba. De a végeredményként létrejövő hernyók eddig nem voltak képesek elég selymet termelni.

A Don Jarvis professzor (Wyoming-i Egyetem) csapata által előállított selyemhernyók azonban nagy mennyiségben képesek előállítani olyan selymet, mely pók- és hernyóselyem ötvözete – erősségét tekintve azonban a pókselyem tulajdonságaival rendelkezik a kutatók állítása szerint.

Christopher Holland a Oxfordi-i Egyetem professzora szerint a fejlesztés egy lépéssel közelebb visz bennünket a nagy szilárdságú ipari selyem előállításához.

„Ez a kutatás megmutatta, hogy képesek voltak a pókselyem egy bizonyos komponensének kinyerésére, és rá tudták bírni a selyemhernyókat, hogy beleszőjék azt a saját maguk által előállított selyemszálba. Szintén bizonyították, hogy ez az „ötvözet” – mely kis részben pókselymet tartalmaz, nagyobbik részben azonban a hernyó sajátja – kiváló mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik.”

Az új selymet elsősorban orvosi, gyógyászati területen lehetne jól használni erősebb varratok, implantátumok, vagy szalagok (protézisek) előállítására. Emellett erősebb műanyagok kiváltására is alkalmas lehet, melyek előállítása ma nem túl környezetbarát (sok energiát igényel).

Azonban kételyek is megfogalmazódnak a génmódosított selyemhernyókkal kapcsolatban: mi történne, ha megszöknének és megjelennének a természetben?

Guy Poppy professzor szerint (Southampton-i Egyetem) azonban nem jelentenének nagy fenyegetést, és az előnyök messze ellensúlyoznának bármilyen kockázatot.

„Nehéz elhinni, hogy a természetben a pókfonalat szövő selyemhernyók bármilyen evolúciós előnyt élveznének”.