Még a helikoptereket is beszippantja

Mirnij városának lakói az északi sarkkör közelsége és a kietlen, távoli fekvés ellenére viszonylagos jólétet élveztek a bánya miatt. Ezen a helyen a Nap 20 órán keresztül van fenn az égbolton, ennek ellenére az átlaghőmérséklet -20,- 30 Celsius fok. A várost 1955-ben alapították, miután egy expedíció nagy mennyiségű kimberlitet talált. A kimberlit egy alkáli magmás kőzet, a föld elsődleges gyémántlelőhelyei szinte kizárólag ehhez a kőzettípushoz kapcsolódnak.

1957-ben aztán megkezdődött a bányászat. A kitermelés nem volt veszélytelen, ugyanis a város talajának legnagyobb része permafroszt, ami tulajdonképpen fagyott állapotban lévő földet jelent. Ez a réteg nyáron felolvadhat, ami erősen veszélyezteti a ráépülő épületek stabilitását. A zord szibériai időjárás szinte lehetetlenné tette a munkát, nyáron az óriási sárral, télen a rendkívül hideggel, nem ritkán -50 Celsius fokos hőmérséklettel és a faggyal küzdöttek.

Nem kevés helikopter-baleset is írható a gödör számlájára, hiszen a bánya mélyére áramló óriási mennyiségű légtömeg egyszerűen beszippantotta a járműveket. Éppen ezért ma már nem csak a bánya használaton kívüli, de a légtere is le van zárva a légi forgalom elől. A bányát 2011-ben végleg bezárták, helyére korábban ökovárost is terveztek, de ez az elképzelés igen utópisztikusnak tűnik.