Kié a hulladék?

Az ORFK szerint a hulladék – így a PET palackok és a fémdobozok is – addig a felhasználó tulajdonát képezik, ameddig ő be nem dobja azt a közterületi hulladékgyűjtőbe. Attól kezdve viszont a hulladékgyűjtő cég tulajdonává válik, tehát gazdája van, és azt a gyűjtőtartályból kivenni lopás. A palackok összegyűjtéséért a bíráság 6500 Ft-tól 65 000 Ft-ig terjedhet, hat hónapon belül újabb szabálysértés elkövetése esetén 90 000 Ft-ig is nőhet. Akkor sincs ez alól mentesség, ha egy gyermekkel szedeti valaki össze, de akkor a legmagasabb bírságösszeg 32 500 Ft. „A tulajdon elleni szabálysértés elzárással is büntethető, a vége elzárás, pénzbírság, vagy közmunka is lehet” – áll a ORFK közleményében.

Jogilag persze ez így teljesen kerek, csak a szemlélettel van gondunk. Korábban azt gondoltuk, hogy az egész visszaváltó rendszer elsődlegesen nem azt a célt szolgálja, hogy egy cég jól keressen vele, hanem azt, hogy a műanyag és fém hulladékok sokkal nagyobb arányban kerüljenek újrahasznosításra, mint a korábbi – szelektív hulladékgyűjtő – rendszerben. A közvetlen anyagi érdekeltség ehhez a célhoz egy jó segédeszköz. És ha néhány szerencsétlen sorsú ember egy kevés keresethez jut azzal, hogy a fő célt szolgálja, akkor az miért baj? Miért büntetendő? Hiszen ő az 50 Ft-os visszaváltási díjért garantáltan célba fogja juttatni a hulladékot, miközben egy kis keresethez jut.