Az ozmotikus energiahasznosítás alapja egy olyan jelenség, amely a két különböző sókoncentrációjú folyadék, például a tengervíz és az édesvíz közötti nyomáskülönbség kihasználásán alapul. Az eljárás lényege, hogy a két víztestet egy speciális, áteresztő membrán választja el egymástól. Ez a membrán lehetővé teszi a friss vízmolekulák áramlását a sósabb oldalon lévő víz felé, miközben az oldott sókat és más anyagokat visszatartja. Ennek az ozmózisnak a következtében nyomás keletkezik, amely mechanikus energiaként hasznosítható, például turbinák meghajtására.
A világ első üzemszerű ozmotikus erőművét Norvégiában helyezték üzembe 2009-ben, amely az oslói fjordok közelében működik kísérleti jelleggel. Ezt egy dán beruházás követett. Az ottani projekt viszonylag kisméretű, bemutató jellegű erőműként szolgál, és elsősorban új megújuló energiatechnológiák kutatását és tesztelését célozza.
A dán mintájára 2025 augusztusának elején kezdte meg működését a délnyugat-japán Fukuoka prefektúrában egy lényegesen nagyobb teljesítményű erőmű. Így Japán vált a második országgá a világon, amely nagyobb léptékben alkalmazza a sótartalom-különbségből származó energiatermelést. Ennek kapacitása évente körülbelül 880 000 kilowattóra villamos energia előállítására elegendő. Ez az energia főként egy helyi sótalanító létesítményt lát el, amely Fukuoka városát és környékét látja el tiszta friss vízzel. Az erőmű tehát nemcsak energiaforrásként, hanem a vízellátás fenntarthatóságának eszközeként is szolgál, amely különösen fontos a jelenlegi éghajlati és vízgazdálkodási kihívások közepette.